A gyertya ég egész éjjel
A gyertya egyre csak fogy
A Holdsugarat tépi szét fénye
Csak az óra jár, az idő nem
Változatlanná dermedt.

Most a nappalra várok
Csak Isten látja ma éjjel álmatlanságom
Túl hideg az ágynemű közt nélküle,
Rita hiányzik, hogy mellettem legyen

Tudom elhagyott már sokszor azelőtt
De végül mégis mindig hazajött
Nem segíthetek, s talán csak a csoda már
Követi belső kényszerének hangját, elhagy,
Nem tudja előre haza jön-e, vagy ott marad

Bánt engem, bánt engem, bánt engem, ő bánt engem
Oly rossz
Minden napon, s mindig máshogy
Azt hiszem, ebből sosem tanulok,
S most itt maradtam, erre a pillanatra
Úgy érzem, örökkévalót üt az óra

Csak úgy játszottam a tubanon,
Míg Rita magamra hagyott
S mikor megjött, egy gitárt hozott
De csak mert kedvenc dalát hallgatni vágyott
S én olyan nagyon pontosan játszottam,
Ő önkéntelenül egyre csak dúdolta,
Szerettem ezt az új próbálkozást
Ismételgettem újra és újra, egymás után

Aztán megcsókolt mélyen, mint még soha talán
Én kérleltem, maradjon velem ezen az éjszakán
De mert Rita ellenkezett,
Eljátszottam neki legszarabb szerzeményemet
Igen, tudta ő, hogy ez csak egy kis semmi
A sok között, mit írtam, s mindent éppen neki
Tudta, hogy összetöri a szívem
Valahányszor tőlem elmegy
Tudta, hogy tehetetlen vagyok,
Hogy hatalmának ellenállni nem tudok
Tudta, hogy az elmúlt évek óráit
Neki adtam, csak neki

Mindig, mikor a nevem kimondja,
Beleborzongok a mozzanatba
Csak tudnám, igen
Csak tudnám minden pillanatban
Rita kedvesem, eljössz hozzám újra

"Rita"

"Live Art Fleetwood" Spencer Bell

Címke:

This entry was posted by Angie on szombat, szeptember 19th, 2009 at %H:%M and is filed under Dalszövegek, Dalszövegek : Live at Art Fleetwood. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.