Az SBL Project website részére:

Írta: Anna Wang

“Egy Gitár Boltban volt és erősítőt keresett magának, a hangszervásárlásnak be is fellegzett aznap (és őszintén utálom, hogy ez így hangzik). Én azért voltam ott a Gitár Boltban, mert éppen semmi jobb dolgom nem akadt akkor. Az akusztikus szobában sétáltam éppen, nézegettem a gitárokat, akkor megláttam Spencert, életemben először, a saját szerzeményét pengette. Én is felkaptam egy gitárt, és elkezdtem játszani rajta a saját dalomat, úgy hittem nagyon jól csinálom…úgy körülbelül öt percig. Mit mondhatnék?  Nem tudok ezen változtatni –a kíváncsiság mindig a legjobbat hozza ki belőlem, ha idegennel találkozom…különösen zenész idegenekkel.

“Hi”, Mondtam neki sietve.
“Hey”, replikázott közönyösen
“ Szintén zeneíró vagy?” Kérdeztem.
“Yeah.”
“ Írnál nekem egy dalt?” Kérdeztem megint.

Minden kérdés nélkül, ez az idegen ott szemben velem, és egyszerű, kristálytiszta hang jött ki a torkán, ahogy játszani kezdett: “Kérlek engedd meg, hogy bemutatkozzak/ A nevem Spencer, de úgy szólítassz, ahogy kedved tartja…

És ezen a ponton, nem tehettem róla, nevetni kezdtem, oly nevetségesen kézenfekvő volt ez a dalszöveg, ott abban a különös pillanatban. Nagyon közelről hallgattam a dalát, és csak csodáltam, hogy mit művel a szavakkal. El kell, hogy mondjam, hogy mielőtt még a dal közepére ért, horogra akadtam.

“Szóval…jó volt veled találkozni Spencer. Az én nevem Anna. És Te egy nyusziről kaptad a neved, Rowboat huh?”
“Tulajdonképpen volt egy ilyen nevű nyuszim. Meghalt.” Tényként közölte.
“…oh. Sajnálom….”

Tulajdonképpen egy órát töltöttünk még abban a szobában. Beszélgettünk, puhatoltuk, mi járhat a másik fejében. Nem emlékszem, hogy vett –e végül erősítőt aznap, vagy nem (de szinte biztos vagyok benne, hogy nem), de arra emlékszem, hogy amikor sétáltunk a kijárat felé a hely már zárva volt. Egész úton az ajtó felé csak beszélgzettünk, egyszerűen egyikünk sem tudta befejezni. Tudtam, hogy mit veszítek, ha nem ismerem meg azt a srácot jobban, de sajna zárták az ajtókat és elérkezett az idő, hogy elhagyjuk a helyet. Csak néztem őt, és latolgattam, hogy mit kéne tennem. Éppen nyugtáztam, hogy bámul engem, amikor így szólt: “Nos? Mi lesz most?”

“Nos…” Kezdtem, “Nagyon közel lakom. Szeretnél…–”
“Iigen.” Szakított félbe nagyon tárgyilagos hangon.  Ebben nagyon is biztos voltam. “Követlek a kocsimmal”.
“Um. Oké. Nemsokára újra”.

Zenéltünk és Spotted Cow –t ( világos sör)ittunk, még éjfél után is váltva írtunk dalokat egymásnak. Így kezdődött rövid, és elcseszett kapcsolatom Spencerrel.”

Bill Bell szintén informált minket, hogy Anna nemrég küldött neki egy dalt, amit Spencer szerzett és rögzített az ő számítógépére. A dal címe ” Change”.
Rövidesen a fiúknak lehetőségük nyílik, hogy gondozásukba vegyék, mindannyian alig várjuk már, hogy hallhassuk

Köszönjük Anna!

Euro Team

Címke:

This entry was posted by Angie on csütörtök, szeptember 23rd, 2010 at %H:%M and is filed under A kötöttségek összekötnenk minket. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.